A Szellemi materializmus meghaladása és a Tibetben születtem után Csögyam Trungpa két újabb könyvét is kikölcsönöztem. Továbbra is őt tartom - jó értelemben - a leginkább illúzióromboló szerzőnek :)
A hagyományos erkölcs csupán a lelkiismeretünkhöz kapcsolódik, nem pedig a helyzetek kezeléséhez. Tilopa magukkal a helyzetekkel foglalkozik, a jó és rossz szituációkkal. Ha egy bizonyos szituációhoz a lelkiismereted vagy az érzékelésed alapján viszonyulsz, az azt jelenti, hogy valójában nem látod a helyzetet, sőt, fogalmad sincs róla. Általában ez jellemzi az életünket. Meg kell próbálnod a legpontosabban látni a helyzeteket, vannak azonban olyan szituációk is, amelyekkel nem szívesen nézel szembe. Ha például egy gyilkossági ügyben kell nyomoznod, lehet, hogy szeretnél távol maradni az esettől: "Gyilkosságról hallani sem akarok." Így aztán fogalmad sem lesz arról, hogyan és miért ölte meg az egyik ember a másikat. Inkább vizsgáld meg az ügyet, s a lehető legtudományosabb módon, több nézőpontból próbáld megérteni a történeteket. Az ok-okozati viszony alapján is megpróbálhatod megvizsgálni a helyzetet. Ha azonban azt gondolod, hogy a gyilkossággal való foglalkozás révén negatív kisugárzásokkal kerülsz kapcsolatba, ezért inkább nem is foglalkozol vele, azzal teljesen bezárod magad.
Pontosan ez történik a modern kor társadalmaiban. A fiatal nemzedék teljesen el akar szakadni a társadalomtól, s hallani sem akar arról, hogy próbálja megérteni, mivel a modern társadalmat visszataszítónak és szörnyűnek tekinti. Ez rengeteg zűrzavart és konfliktust eredményez. Ezzel szemben, ha az emberek hajlandók lennének részt venni a társadalomban, és megérteni, hol a hiba, abból valami értelmes dolog is születhetne. A probléma a válogatás nélkül történő elutasításban rejlik.
(Csögyam Trungpa: Az illúzió játéka)
Behelyettesítettem a következőket: "Gyilkosságról hallani sem akarok." = "Politikáról hallani sem akarok." valamint "...hogyan és miért ölte meg az egyik ember a másikat" = "hogyan és miért nyomta el és semmizte ki az egyik ember a másikat". Ezt nagyon jó példának tartom arra nézve, miért is tűnik számomra problémásnak kizárni a társadalmi felelősségvállalást a spirituális útkeresés közben.
