kn3cht @ ca5talia

A Gyémánt Út honlapján olvastam a budapesti központról (persze nem most találkoztam vele először):

[...] Közösségünk az önkéntes, szabadidőben végzett munkán és a meritokrácia („érdem-demokrácia”) szerinti döntéshozatalon alapul. Vagyis aki itt dolgozik, annak beleszólása, döntésjoga is van. Ez nyilvánvalóan egy fantasztikus közösség összekovácsolódását is eredményezi. [...]

Egyszer már felmerült bennem a kérdés, mindez hogyan működne, vagy egyáltalán működhetne-e "nagyban". Ha lesz rá egy kis időm, utánaolvasok. Mondjuk itt és itt.

Most egy blog.hu-s bejegyzésen akadt meg a szemem. A görög csőd kapcsán boncolgatja a demokrácia fogalmát. Ez a bekezdés különösen elgondolkodtató volt:

[...] Pontosabban van valamiféle válasz, válasszerűség, amit amúgy az EU is képvisel, amikor éppen nem kap hisztériás rohamot. Ez az, hogy készítsük fel a népet arra, hogy felelős döntéseket tudjon hozni; ne csak kérdezgessünk tőle dolgokat, hanem adjuk meg számára az eszközöket, amikkel fel tudja mérni, hogy melyik válasz mivel jár (ezek most állítólag csak a közgazdasági szakembereknek állnak rendelkezésére). Erről szólnak az európai oktatás- és kultúrpolitikai alapelvek, a felelős állampolgári létre való felkészítésről, arról, hogy a reflexió, hosszú távú gondolkodás, széles látókör, integráció, szolidaritás stb. kultúráját kell terjeszteni a gyerekkortól kezdve, de ott meg nem állva. [...]

Készítsük fel a népet a felelősség gyakorlására, és adjunk rá eszközöket. Ez valóban fontos. Sőt, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csússzunk bele újabb és újabb válságokba.

Most nincs időm hosszabb kommentárra, úgyhogy álljon itt egy screenshot és pár beollózott sor.

[...] A buddhista közösség elnöke, Orsós János az események miatt összehívott csütörtöki rendkívüli asszonygyűlésen elmondta, hogy szerinte a népszámlálási visszaélés vádja mögött a romák és a Dzsaj Bhím elleni hecckampány áll. Úgy véli, a falu vezetőinek nem teszik, hogy gimnáziumot és közösségi házat alapítottak, illetve hogy erősödik a kazai romák közösségi tudata, összetartása. [...]

 

Folytatás az Indexen.

Kitzinger Dávid blogján egy fura írásra akadtam.

[...] Nem érdekel a politikai keménykedés, sem az, hogy ki milyen testrészt villantott. Nem érdekelnek a publicisztikák, a zsurnalisztikai flame war. [...] Könnyen találok alátámasztást ahhoz, hogy nem feltétlenül kell úgy menni a dolgoknak, ahogyan menni szoktak. Lehet a konfliktusoknak más lefolyása, a problémáknak más megoldása. [...] Egy darabig még nem kell dönteni. Keresünk egy elit óvodát, ahol nem lakodalmast hallgattatnak a gyerekkel, aztán egy jó alapítványi iskolát, gimnáziumot, külön nyelvórák és matek, hogy azért valamit tanuljon is. Aztán küzdelem a világranglista 200. helyén álló egyetemi helyért, ahol a tanárok az állásukért aggódnak. Egy darabig kivonhatom magam a közszolgáltatások alól. Maradhatok a magánnyugdíjban, beköltözhetek egy őrzött elit lakóparkba, járathatom a gyerekem az amerikai iskolába, olvashatok Economistot, járhatok Bécsbe koncertre és Londonba kiállításra. Küzdhetek azon, hogy a lehető legtöbb szerettemet befizessem a méltóság és jó szolgáltatások világába. Ettől nem fog megjavulni egyetlen közszolgáltatás sem. Nagy elkötelezettség és sok pénz kell ahhoz, hogy valaki egyszerre finanszírozza a kilépést és az elhagyott rendszer reformját. [...]

Elgondolkodtató. Egyrészt felmerül bennem a kérdés, hány ismerősöm gondolkodik a jövőről hasonlóképp - vagy lenne hasonló véleménye, ha egyáltalán gondolkodna ilyeneken. Feltéve persze, ha a kettészakadó társadalom "elitebb" részéhez tartozik.

Eddig sem sokat gondolkodtam, de most mintha egyre inkább átérezném a négy alapgondolat részeként az ok és okozat törvényét. Ezen belül is azt, amit talán egy nemrég hallott idézet fejez ki legjobban: "ahhoz, hogy a jövőben más dolgok történjenek veled, adott helyzetekben neked is másképp kell viselkedned". Ebben az is benne rejlik, hogy nem agyalni kell a jövőn, félni tőle vagy éppen álmodozni róla, hanem tudni, és épp hová is tartunk. És ha látjuk a különböző irányok által sugallt állomásokat, akkor továbbra is fókuszálhatunk közvetlenül a lábunk elé - a látóhatár derengése megóv attól, hogy eltévedjünk.

Érdekes úton jött információ: épp azon gondolkodtam, van-e értelme beszereznem egy e-book olvasót, ezért először is átböngésztem a MEK keleti vallásokkal foglalkozó anyagait :) Itt bukkantam rá Kárpáty Ágnes: Buddhizmus Magyarországon (avagy egy posztmodern szubkultúra múltja és jelene) című könyvére.

Láma Ole csoportjainak bemutatását a következővel fejezi be:

Tény, hogy Buddha tanításainak e sajátosan liberális értelmezése sokkal elfogadhatóbb egy dogmatikus megkötöttségektől menekülő fiatal számára. Aki pedig itt nem kapja meg a megfelelő válaszokat, tovább keres egy másik buddhista közösségnél. A lényeg valóban az, hogy e népszerű irányzat "magokat szór szét a spirituális keresőknek". "Aztán ha valakinek ez túl kommersz és modern, akkor lemegy Tarra és arról is megfeledkezik, hogy hányadik századot írunk. Számomra mindkét pólus túlságosan végletes, kellene egy irányzat, amely a kettő között van" (interjúrészlet - egy magát 'félolésnak' valló buddhista-főiskolás lány).

Rögtön ezután pedig az alábbiakat írja:

E valóban a közérthetőség érdekében néha kissé leegyszerűsített buddhizmus-felfogás nem az "intellektuálisabb réteget" célozza meg. Kérdés persze, hogy ez lenne-e a feladata. Mindenesetre ez az irányzat teljes mértékben alkalmazkodik mind a fogyasztói társadalom igényeihez, mind az ebből kiábrándult, de mégis ebből megélni kénytelen ember elvárásaihoz. Kőszegi Zsuzsa a közösség összetételéről a következőket mondta: "Egyre több olyan ember jön, aki jó helyzetben van. Arról van szó, hogy megállja a helyét a világban és ebből jól él, van biztos egzisztenciája. A pénz az nem egy koszos dolog, az egy energia, tőled függ, hogy hogyan használod".

Véleménye megegyezik azzal, amit előzetes felméréseim alapján tapasztaltam, miszerint a legtöbb jobb módú fiatal és vállalkozó e közösségben található, akik a buddhizmust gyakran egyfajta esti és hétvégi kikapcsolódásként alkalmazzák. De vajon csorbít-e bármit is a buddhizmus tanainak megvalósításában és jelentőségében, hogy egyes adaptációi mindenki számára "fogyaszthatóvá" váltak? Szükségszerű-e a buddhizmus értelmiségi rétegvallásként való értelmezése?

E kérdések megválaszolása nem könnyű feladat, hiszen rengeteg tényezőt kellene még figyelembe venni és megvizsgálni. A buddhizmus erősen intellektuális jellege azonban nem vitatható. Az, hogy e vallás a "szemlélődő értelmiség megváltása" Max Weber írásaiban is megjelenik. "Az a megváltás, amelyre az értelmiségi törekszik, mindig 'belső szükségből' fakad, és ennélfogva egyfelől életidegenebb, másfelől elvibb és szisztematikusabb jellegű, mint a külső szükségből fakadó megváltás, amely a nem kiváltságos réteg sajátos jellemzője" (Weber, 1992:209). Ugyanezt hangsúlyozza Allport, amikor a vallásosság kívülről és belülről vezérelt szélsőséges formáját különbözteti meg. Az első esetben hagyományos vallási kultúra, minden kreativitást és önállóságot nélkülöző passzív befogadásáról és reprodukciójáról van szó, amely a népi vallásosság szocializációs modelljét képviseli. Ezzel szemben a belülről vezérelt vallások - mint amilyen a buddhizmus is - urbánus és intellektuális jellegűek.

1970-es évek vége óta a legjelentősebb változás éppen a magas iskolai végzettségű nagyvárosi fiatalok körében történt, amennyiben e társadalmi rétegben jelentősen megnőtt a magukat vallásosként definiálók száma (Andorka, 1988). Ezt is figyelembe véve, talán nem is annyira meglepő a buddhizmus terjedésének alternatívája.

Erős párhuzamot érzek a buddhizmus és az ökopolitika "urbánus és intellektuális jellege" között. De még a "minden kreativitást és önállóságot nélkülöző passzív befogadásáról és reprodukciójáról" kifejezés is tökéletesen ráhúzható bizonyos politikai irányzatokra.

Ismét csak a Facebook a forrás, de elég áttételesen. A lényeg, hogy hírt kaptam egy filozófiai tanfolyamról. Egy rövid részlet a leírásából:

A tanfolyam hétről hétre egymásra épülő témáiból:
• Az ember mint mikrokozmosz: részeink és a működésük
• Ok-okozati törvényszerűség a kozmoszban és az életünkben: a karma tana
• Mi az emberhez méltó boldogság?
• Mire tanít a szenvedés? – Buddha tanítása alapján
• A különbözőség gazdagít – az igazságosság eszménye a görögöknél és az egyiptomiak gyakorlatában
• Megvalósítható-e az ideális állam? – Konfuciusz és Platón politikai tanításai
• Az örök visszatérés mítosza, az idő ciklikus felfogása
• Világév, világhónapok: történelmi-asztrológiai kulcsban
• Korunk válsága – új középkor?

Újabb nyom: Buddha mellett most már Konfuciusz és Platón tanításaira is kíváncsi vagyok :)

Ismét a KK@FB posztját idézem:

Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.
(Szepes Mária)

Egyedül a Vörös Oroszlánt olvastam tőle - ebben szépen "ki is fejti" ezt a véleményét. Ha magát az egyént nézzük, "kierőszakolni" valamit valóban túlzás... A társadalmi változások viszont - úgy érzem - az egyes emberekből kell, hogy induljanak. Talán az lehet egy jó kérdés saját magunk felé: megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy példát és utat mutassunk?

A Kulturális Kreatívok Facebook-csoportja ma az alábbi idézettel lepett meg. Ez további, nagyon érdekes kérdéseket vet fel bennem. És még több olvasásra ösztönöz :)

"Az ember azonban csak akkor dönthet a saját útja mellett, ha azt tartja a legjobbnak a maga számára. Ha valamilyen más utat jobbnak tartana, akkor azt élné és fejlesztené a saját útja helyett. A többi út erkölcsi, társadalmi, politikai, filozófiai és vallási természetű konvenció. Az a tény, hogy a konvenciók mindig virágoznak valamilyen formában, azt bizonyítja, hogy az emberek elsöprő többsége nem a saját útját, hanem a konvenciót választja, s ennek következtében nem önmagát fejleszti, hanem egy módszert, s vele a saját teljességének rovására egy kollektívumot."
(Carl Gustav Jung)

A Szellemi materializmus meghaladása és a Tibetben születtem után Csögyam Trungpa két újabb könyvét is kikölcsönöztem. Továbbra is őt tartom - jó értelemben - a leginkább illúzióromboló szerzőnek :)

A hagyományos erkölcs csupán a lelkiismeretünkhöz kapcsolódik, nem pedig a helyzetek kezeléséhez. Tilopa magukkal a helyzetekkel foglalkozik, a jó és rossz szituációkkal. Ha egy bizonyos szituációhoz a lelkiismereted vagy az érzékelésed alapján viszonyulsz, az azt jelenti, hogy valójában nem látod a helyzetet, sőt, fogalmad sincs róla. Általában ez jellemzi az életünket. Meg kell próbálnod a legpontosabban látni a helyzeteket, vannak azonban olyan szituációk is, amelyekkel nem szívesen nézel szembe. Ha például egy gyilkossági ügyben kell nyomoznod, lehet, hogy szeretnél távol maradni az esettől: "Gyilkosságról hallani sem akarok." Így aztán fogalmad sem lesz arról, hogyan és miért ölte meg az egyik ember a másikat. Inkább vizsgáld meg az ügyet, s a lehető legtudományosabb módon, több nézőpontból próbáld megérteni a történeteket. Az ok-okozati viszony alapján is megpróbálhatod megvizsgálni a helyzetet. Ha azonban azt gondolod, hogy a gyilkossággal való foglalkozás révén negatív kisugárzásokkal kerülsz kapcsolatba, ezért inkább nem is foglalkozol vele, azzal teljesen bezárod magad.
Pontosan ez történik a modern kor társadalmaiban. A fiatal nemzedék teljesen el akar szakadni a társadalomtól, s hallani sem akar arról, hogy próbálja megérteni, mivel a modern társadalmat visszataszítónak és szörnyűnek tekinti. Ez rengeteg zűrzavart és konfliktust eredményez. Ezzel szemben, ha az emberek hajlandók lennének részt venni a társadalomban, és megérteni, hol a hiba, abból valami értelmes dolog is születhetne. A probléma a válogatás nélkül történő elutasításban rejlik.
(Csögyam Trungpa: Az illúzió játéka)

Behelyettesítettem a következőket: "Gyilkosságról hallani sem akarok." = "Politikáról hallani sem akarok." valamint "...hogyan és miért ölte meg az egyik ember a másikat" = "hogyan és miért nyomta el és semmizte ki az egyik ember a másikat". Ezt nagyon jó példának tartom arra nézve, miért is tűnik számomra problémásnak kizárni a társadalmi felelősségvállalást a spirituális útkeresés közben.

Találkoztam ma egy rövidfilmmel. Csak egy részletet emelnék ki belőle (nagy részével talán nem is igazán értek egyet), mert rávilágít, hogy miért is indítom el a blogot. Valami arra késztet, hogy feltérképezzem a buddhista látásmód és a társadalmi részvétel kapcsolatát, mert van egy olyan sejtésem, hogy a két dolog valamelyest egymásra van utalva, de legalábbis erősíthetik egymást.

A baj az emberi társadalomban nem ott van, hogy férfiak és nők nem csinálnak semmit. Ők nem akarnak hatalmat, nem akarnak irányítani. Egy kényelmes életet akarnak élni. A családjukkal akarnak időt tölteni. Egyszerű életet akarnak élni. De rá vagyunk kényszerülve a társadalmon és történelmen keresztül, hogy felálljunk az erőszakos emberekkel szemben. És sokszor felálltunk még mielőtt késő lett volna és az önkényuralmat visszafordítottuk. De legtöbbször nem álltunk fel időben, és szörnyű dolgoknak kellett történniük elsőnek, hogy rájöjjünk: a szabadság miért olyan fontos. Ha azt gondolod, hogy nem szereted azt, ami most történik velünk, akkor gondolj bele, hogy mivel fogunk szembesülni, ha továbbhaladunk az úton, és gondolj bele, hogy a gyermekeidnek min kell majd átesniük. Mert azt hiszed, hogy ma egy irányított társadalomban élünk, de ez semmi ahhoz képest, amiben nekik kell majd élniük. [...] Túlságosan félsz, hogy a többiekkel összejöjjetek, hogy abbahagyjátok a rendszerrel való együttműködést. Megfélemlítve sorba álltok, ami olyan, mint egy sorbanállás a koncentrációs táborban, ahol arra gondolsz: minden rendben lesz, amíg sorban állsz, és a végén rájössz, hogy nincs minden rendben, és ha hamarabb lázadtál volna, akkor most nem lennél ebben a helyzetben.