Ismét a KK@FB posztját idézem:
Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.
(Szepes Mária)
Egyedül a Vörös Oroszlánt olvastam tőle - ebben szépen "ki is fejti" ezt a véleményét. Ha magát az egyént nézzük, "kierőszakolni" valamit valóban túlzás... A társadalmi változások viszont - úgy érzem - az egyes emberekből kell, hogy induljanak. Talán az lehet egy jó kérdés saját magunk felé: megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy példát és utat mutassunk?
