Érdekes úton jött információ: épp azon gondolkodtam, van-e értelme beszereznem egy e-book olvasót, ezért először is átböngésztem a MEK keleti vallásokkal foglalkozó anyagait :) Itt bukkantam rá Kárpáty Ágnes: Buddhizmus Magyarországon (avagy egy posztmodern szubkultúra múltja és jelene) című könyvére.
Láma Ole csoportjainak bemutatását a következővel fejezi be:
Tény, hogy Buddha tanításainak e sajátosan liberális értelmezése sokkal elfogadhatóbb egy dogmatikus megkötöttségektől menekülő fiatal számára. Aki pedig itt nem kapja meg a megfelelő válaszokat, tovább keres egy másik buddhista közösségnél. A lényeg valóban az, hogy e népszerű irányzat "magokat szór szét a spirituális keresőknek". "Aztán ha valakinek ez túl kommersz és modern, akkor lemegy Tarra és arról is megfeledkezik, hogy hányadik századot írunk. Számomra mindkét pólus túlságosan végletes, kellene egy irányzat, amely a kettő között van" (interjúrészlet - egy magát 'félolésnak' valló buddhista-főiskolás lány).
Rögtön ezután pedig az alábbiakat írja:
E valóban a közérthetőség érdekében néha kissé leegyszerűsített buddhizmus-felfogás nem az "intellektuálisabb réteget" célozza meg. Kérdés persze, hogy ez lenne-e a feladata. Mindenesetre ez az irányzat teljes mértékben alkalmazkodik mind a fogyasztói társadalom igényeihez, mind az ebből kiábrándult, de mégis ebből megélni kénytelen ember elvárásaihoz. Kőszegi Zsuzsa a közösség összetételéről a következőket mondta: "Egyre több olyan ember jön, aki jó helyzetben van. Arról van szó, hogy megállja a helyét a világban és ebből jól él, van biztos egzisztenciája. A pénz az nem egy koszos dolog, az egy energia, tőled függ, hogy hogyan használod".
Véleménye megegyezik azzal, amit előzetes felméréseim alapján tapasztaltam, miszerint a legtöbb jobb módú fiatal és vállalkozó e közösségben található, akik a buddhizmust gyakran egyfajta esti és hétvégi kikapcsolódásként alkalmazzák. De vajon csorbít-e bármit is a buddhizmus tanainak megvalósításában és jelentőségében, hogy egyes adaptációi mindenki számára "fogyaszthatóvá" váltak? Szükségszerű-e a buddhizmus értelmiségi rétegvallásként való értelmezése?
E kérdések megválaszolása nem könnyű feladat, hiszen rengeteg tényezőt kellene még figyelembe venni és megvizsgálni. A buddhizmus erősen intellektuális jellege azonban nem vitatható. Az, hogy e vallás a "szemlélődő értelmiség megváltása" Max Weber írásaiban is megjelenik. "Az a megváltás, amelyre az értelmiségi törekszik, mindig 'belső szükségből' fakad, és ennélfogva egyfelől életidegenebb, másfelől elvibb és szisztematikusabb jellegű, mint a külső szükségből fakadó megváltás, amely a nem kiváltságos réteg sajátos jellemzője" (Weber, 1992:209). Ugyanezt hangsúlyozza Allport, amikor a vallásosság kívülről és belülről vezérelt szélsőséges formáját különbözteti meg. Az első esetben hagyományos vallási kultúra, minden kreativitást és önállóságot nélkülöző passzív befogadásáról és reprodukciójáról van szó, amely a népi vallásosság szocializációs modelljét képviseli. Ezzel szemben a belülről vezérelt vallások - mint amilyen a buddhizmus is - urbánus és intellektuális jellegűek.
1970-es évek vége óta a legjelentősebb változás éppen a magas iskolai végzettségű nagyvárosi fiatalok körében történt, amennyiben e társadalmi rétegben jelentősen megnőtt a magukat vallásosként definiálók száma (Andorka, 1988). Ezt is figyelembe véve, talán nem is annyira meglepő a buddhizmus terjedésének alternatívája.
Erős párhuzamot érzek a buddhizmus és az ökopolitika "urbánus és intellektuális jellege" között. De még a "minden kreativitást és önállóságot nélkülöző passzív befogadásáról és reprodukciójáról" kifejezés is tökéletesen ráhúzható bizonyos politikai irányzatokra.
